Keresés
Keresés törlése
Keresés bezárása
Google-alkalmazások
Főmenü

Egyéni dimenziók és mutatók

Nem szabványos adatok szerepeltetése a jelentésekben.

Az egyéni dimenziók és mutatók az Analytics-fiókban található alapértelmezett dimenziókhoz és mutatókhoz hasonlítanak azzal a kivétellel, hogy az előbbieket Ön hozza létre. Olyan adatok gyűjtésére és elemzésére használhatók, amelyeket a Analytics automatikusan nem követ nyomon.

A cikk tartalma:

Áttekintés

Az egyéni dimenziók és mutatók használatával a Analytics szolgáltatás adatait kombinálhatja a Analytics szolgáltatáson kívüli adatokkal, így például ügyfélkezelési adataival is. Például:

  • Ha a bejelentkezett felhasználók nemét ügyfélkezelési rendszerében tárolja, akkor ezt az információt kombinálhatja a Analytics adataival a nemek szerinti Oldalmegtekintések megjelenítéséhez.

  • Ha Ön játékokat fejleszt, akkor a „szintek teljesítése” és a „legmagasabb pontszám” mutató relevánsabb lehet, mint a Képernyő-megtekintések és a hasonló előre definiált mutatók. Ezen adatok egyéni mutatókkal történő követésével legfontosabb mutatói teljesítését rugalmas, egyszerűen olvasható egyéni jelentésekkel követheti.

Az egyéni dimenziók az Egyéni jelentésekben elsődleges dimenzióként jelenhetnek meg. A szabványos jelentésekben szegmensként és másodlagos dimenzióként is használhatja őket.

Előfeltételek

Az egyéni dimenziók és mutatók csak azokhoz a tulajdonokhoz érhetők el, amelyekhez vagy engedélyezték a Universal Analytics használatát, vagy tartalmaznak legalább egy alkalmazásjelentési nézetet. Az egyéni dimenziókat és mutatókat a Google Analytics Android és iOS rendszerhez készült SDK-inak 2.x és újabb verziói, az analytics.js és a Measurement Protocol támogatják.

Az egyéni dimenziókhoz és mutatókhoz további beállítási műveleteket kell végrehajtani az Analytics-fiókban és a követőkódban. Miután elvégezte a beállítás két lépését, azokat felhasználhatja a jelentéseiben.

Korlátozások és kikötések

Minden egyes internetes tulajdonban 20-20 index érhető el az különböző egyéni dimenziókhoz, illetve mutatókhoz. A prémium fiókokban az egyéni dimenziókhoz és az egyéni mutatókhoz egyaránt 200 index áll rendelkezésre.

Az egyéni dimenziók ugyan nem törölhetők, de letilthatók. Ne használja fel újra az egyéni dimenziókat. Az egyéni dimenziók nevének, hatókörének és értékének módosításakor az új és a régi értékek egyaránt párosíthatók a régi vagy új dimenziónévvel. Ez a megoldás úgy egyesíti a jelentésben szereplő adatokat, hogy azok szűrővel sem lesznek pontosan szétválaszthatók.

Az egyéni dimenziók és mutatók életciklusa

Az egyéni dimenziók és mutatók életciklusa négy szakaszból áll:

  • Konfiguráció – egyéni dimenzióit és mutatóit egy indexszel, egy névvel, valamint olyan egyéb tulajdonságokkal definiálja, mint a hatókör.
  • Adatgyűjtés – az egyéni dimenziók és mutatók értékeit elküldi a Analytics szolgáltatásnak implementációjából.
  • Feldolgozás – adatait a rendszer egyéni dimenzió- és mutatódefiníciói használatával feldolgozza, valamint alkalmazza azokra a jelentésnézetek szűrőit.
  • Jelentéskészítés – az új jelentések összeállítása egyéni dimenziók és mutatók alkalmazásával a Analytics kezelőfelületén.

Konfiguráció

Az egyéni dimenzió- és mutatóértékek Analytics szolgáltatásnak történő elküldése előtt azokat egy Analytics-tulajdonban definiálni kell. Minden Google Analytics-tulajdon 20 indexet biztosít az egyéni dimenziók, valamint 20 indexet az egyéni mutatók számára.

Az egyéni dimenziók és mutatók definiálásakor megadja annak nevét és egyéb konfigurációs értékeit egy adott indexben. Az egyéni dimenziók konfigurációs értékei a következők:

  • Név – az egyéni dimenzió neve a jelentésekben szereplő formában.
  • Hatókör – ezzel határozható meg, hogy az egyéni dimenziót vagy mutatót, mely adatokra kell alkalmazni. További információ a hatókörről.
  • Aktív – azt jelzi, hogy az adott egyéni dimenziót vagy mutatót feldolgozza-e a rendszer. Az inaktív egyéni dimenziók is megjelenhetnek a jelentésekben, de azok értékeit a szolgáltatás nem dolgozza fel.

Az egyéni mutatók a következő konfigurációs értékekkel rendelkeznek:

  • Név – az egyéni mutató neve a jelentésekben szereplő formában.
  • Típus – itt adható meg, hogy az egyéni mutató értéke hogyan jelenjen meg a jelentésekben.
  • Minimális/maximális érték – az a minimális és maximális értéket, amelyet a szolgáltatás feldolgoz, és megjelenít a jelentésekben.
  • Aktív – azt adja meg, hogy a szolgáltatás feldolgozza-e az egyéni mutató értékét. Az inaktív egyéni mutatók is megjelenhetnek a jelentésekben, de azok értékeit a szolgáltatás nem dolgozza fel.

Az egyéni dimenziókat és mutatókat a Analytics kezelőfelületén lehet definiálni.

Az egyéni dimenziók és mutatók definiálása után lehetőség szerint kerülje azok nevének és hatókörének szerkesztését. Az Implementációs megfontolások szakaszból tudhat meg többet arról, hogy ezen értékek módosítása milyen hatással lehet jelentéseire.

Adatgyűjtés

Az egyéni dimenziók és mutatók értékeit a szolgáltatás azok összegyűjtésekor index és érték paraméterből álló párként elküldi a Analytics szolgáltatásnak. Az index paraméter megfelel az egyéni dimenzió vagy mutató Konfiguráció fázisban definiált értékének.

Más típusú adatoktól eltérően az egyéni dimenziókat és mutatókat a rendszer más lekérésekhez – például oldalmegtekintésekhez, eseményekhez és e-kereskedelmi tranzakciókhoz – kapcsolódó paraméterekként küldi el a Analytics szolgáltatásnak. Ezért az egyéni dimenziókat és mutatókat a követési hívás előtt kell beállítani annak érdekében, hogy az adott értéket a rendszer elküldje a Analytics szolgáltatásnak.

Az egyéni dimenzióérték beállítására szolgáló kód például a következőhöz hasonló lehet:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása az 1. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension1', 'Level 1');

// Az egyéni dimenzió értékének küldése egy oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview');

Az egyéni mutatók típusai

Az egész szám (Integer) és idő (Time) típusú egyéni mutatókat egész számként kell elküldeni, míg a pénznem (Currency) típusú egyéni mutatók küldhetők a helyi pénznemnek megfelelő, rögzített tizedeshelyekkel rendelkező decimális értékként is.

Feldolgozás

Az egyéni dimenziók feldolgozásakor a hatókör határozza meg azt, hogy az adott egyéni dimenziót mely lekérésekre alkalmazza a rendszer, a nézetszűrő pedig azt, hogy végül mely lekérések és azokhoz társított értékek kerülnek be a jelentésekbe.

Hatókör és elsőbbség

A hatókör határozza meg, hogy mely lekéréseket társít a rendszer egy adott egyéni dimenzióértékhez. A hatókörnek négy szintje van: termék, lekérés, munkamenet és felhasználó:

  • Termék – az értéket arra a termékre alkalmazza a szolgáltatás, amelyre be van állítva (csak a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem esetén).
  • Lekérés – az értéket arra az egy lekérésre alkalmazza a szolgáltatás, amelyre be van állítva.
  • Munkamenet – az értéket a szolgáltatás a munkameneten belüli összes lekérésre alkalmazza.
  • Felhasználó – az értéket a szolgáltatás az összes jelenlegi és jövőbeli munkamenet lekéréseire alkalmazza addig, amíg az érték meg nem változik, illetve az egyéni dimenziót nem inaktiválják.
Termékszintű hatókör

Ha egy egyéni dimenzió termékszintű hatókörrel rendelkezik, akkor az értéket a szolgáltatás csak arra a termékre alkalmazza, amellyel az értéket beállították. Mivel egy lekérésben több termék is küldhető, több, termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió is elküldhető egyetlen lekérésben.

Lekérésszintű hatókör

Ha egy egyéni dimenzió lekérésszintű hatókörrel rendelkezik, akkor az értéket a szolgáltatás csak arra a lekérésre alkalmazza, amellyel az értéket beállították. Ezt az A ábra, B ábra és a C ábra szemlélteti alább:

A ábra: A felhasználó két lekérést (H1 és H2) küld. A H2 CD1 értéke A. Ezt az értéket a szolgáltatás csak a H2 lekérésre alkalmazza.


B ábra: A felhasználó egy harmadik lekérést (H3) is küld. A H3 nem rendelkezik CD értékkel.


C ábra: A felhasználó egy negyedik lekérést (H4) is küld. A H4 CD1 értéke B. Ezt az értéket a rendszer csak a H4 lekérésre alkalmazza.


Munkamenetszintű hatókör

Amikor két munkamenetszintű hatókörrel rendelkező értéket ugyanarra az indexre állítanak be egy munkamenetben, akkor az utoljára beállított érték kap elsőbbséget, és a rendszer azt alkalmazza, az adott munkamenet összes lekérésére. Az alábbi D ábrán a legutolsó beállított érték felülírja az indexhez korábban beállított értékeket:

A ábra: A felhasználó CD érték nélküli lekérést (H1) küld.


B ábra: Ugyanabban a munkamenetben a felhasználó egy második lekérést (H2) is küld, amelynek CD1 értéke A. A munkamenetszintű hatókör miatt az A értéket alkalmazza a rendszer a H1 lekérésre is.


C ábra: A felhasználó egy harmadik lekérést (H3) küld. Bár a H3 lekéréssel nem küldtek CD1 értéket, a munkamenetszintű hatókör miatt a rendszer automatikusan az A értéket alkalmazza a H3 lekéréshez is.


D ábra: A felhasználó egy negyedik lekérést (H4) is küld új CD1 értékkel (B). A munkamenetszintű hatókör miatt a rendszer a B értéket a munkamenet összes lekérésére alkalmazza, felülírva ezzel a korábbi lekérésekben szereplő A értéket.


Felhasználószintű hatókör

Amennyiben pedig két, felhasználószintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió értékeit ugyanabban a munkamenetben állítják be, a később beállított érték élvez elsőbbséget az aktuális munkamenetre vonatkozóan, valamint a rendszer azt alkalmazza az adott felhasználó későbbi munkameneteire is.

Az alábbi B ábrán az A CD értéket a rendszer a 2. munkamenet összes lekérésére alkalmazza, akárcsak a munkamenetszintű CD értékek esetén. A C ábrán azonban – a munkamenetszintű hatókörtől eltérően – az A CD értéket a rendszer továbbra is alkalmazza a harmadik munkamenet lekéréseire, mivel a CD1 felhasználószintű hatókörrel rendelkezik:

A ábra: A felhasználó három lekérést (H1, H2, H3) tartalmazó munkamenettel rendelkezik. Nincs beállítva CD érték.


B ábra: Ugyanaz a felhasználó visszatér, és egy három másik lekéréssel rendelkező, eltérő munkamenetet indít. A H3 lekérés esetében a CD1 értéke A. A CD1 értékét a rendszer a munkamenet összes lekérésére alkalmazza.


C ábra: A felhasználó egy harmadik, szintén három lekérést tartalmazó munkamenetre is visszatér. A CD1 felhasználószintű hatóköre miatt a rendszer az A értéket alkalmazza a 3. munkamenet összes lekérésére.

Szűrők

A nézetszűrők számos módon interakcióba léphetnek az egyéni dimenziókkal és mutatókkal.

Az egyéni dimenziók és mutatók értékei hatókörüktől függetlenül mind ahhoz a lekéréshez vannak társítva, amellyel érkeztek. Ha ezt a lekérést egy nézetszűrővel kiszűrik, akkor hatókörétől függően az egyéni dimenzió vagy mutató is kiszűrésre kerülhet:

  1. Lekérésszintű hatókör: a lekérésszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenziókat és egyéni mutatókat is kiszűri a szolgáltatás, amennyiben azt a lekérést is kiszűrte, amelyhez társítva voltak.
  2. Munkamenet- vagy felhasználószintű hatókör: a felhasználó- vagy munkamenetszintű dimenziókat a szolgáltatás akkor sem szűri ki, ha kiszűrte azt a lekérést, amelyhez társítva vannak. Értékeiket továbbra is alkalmazza az aktuális munkamenet összes lekérésére, valamint – ha a dimenzió felhasználószintű hatókörrel rendelkezik – a jövőbeli munkamenetek lekéréseire is.

Nézetszűrők összeállításához egyéni dimenziók is használhatók. Ennek hatására a rendszer a lekéréseket az egyéni dimenzió munkamenete szerint szűri. Egy felhasználószintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzióérték szerinti szűrés esetén például kiszűri az adott értékhez társított felhasználók halmazából az aktuális és jövőbeli munkameneteket.

Jelentéskészítés

Az adatgyűjtés, a konfigurálás és a folyamat egyéb feldolgozási fázisainak befejezése után az egyéni dimenziók és mutatók elérhetővé válnak a felhasználói jelentési felületen.

Az egyéni dimenziók és mutatók elérhetők az egyéni jelentésekben, valamint használhatók a speciális szegmensekkel. Az egyéni dimenziók a szabványos jelentések másodlagos dimenzióiként is használhatók.

Példák

Az alábbi példákban bemutatjuk, hogyan használhatja egy játékfejlesztő az egyéni dimenziókat és mutatókat a játékosok viselkedésének megismeréséhez.

Egy játékfejlesztő nemrégiben adott ki egy új játékot.

A jelenlegi Analytics-implementáció képernyő-megtekintést regisztrál minden alkalommal, amikor a felhasználó játszik a játék egy pályán. A fejlesztő már tudja, hogy hányszor játszottak a játékosok az egyes pályákon. Most a következő speciálisabb kérdésekre keresi a választ:

  1. Hányszor játszanak a játékosok a könnyű szinten a közepes és a nehéz helyett?
  2. Hány pályán játszanak a játékosok naponta egy 3 napos próbaidőszak során?
  3. Hány pályán játszanak a játékot kipróbáló felhasználók és hány pályán a játékot megvásárlók?

E kérdések megválaszolásához egyéni dimenziókkal hoz létre új csoportokat a lekérésekből, munkamenetekből és felhasználókból.

Továbbá a fejlesztő a felhasználói élményt fokozó, játékon belüli extra kiegészítőcsomagokat („powerup”) is árul. A fejlesztő már használja a kategória (category) és a változat (variant) mezőket, de szeretne egy további mezőt is, amellyel mérheti a megvásárolt kiegészítőcsomagok erősségét. Így meg tudja határozni, hogy egy adott kiegészítőcsomag milyen erősségű változata népszerűbb a többinél.

Lekérésszintű hatókör

Az alábbi példában a játékfejlesztő lekérésszintű egyéni dimenziók használatával deríti ki, hogy az egyes nehézségi szintek – könnyű (easy), közepes (medium) és nehéz (hard) – hány pályáján játszottak a játékosok.

A fejlesztő képernyő-megtekintések használatával már jelenleg is követi, hogy az egyes pályákon hányszor játszottak a felhasználók. Most azt szeretné kideríteni, hogy melyik nehézségi szinten játszanak a legtöbbször.

A jelentés a következőképp fog festeni:

NehézségKépernyő-megtekintések
könnyű 
közepes 
nehéz 

Az egyéni dimenziók használata előtt a fejlesztő meg tudta tekinteni a képernyő-megtekintések pályánkénti teljes számát, de nem tudta azokat nehézségi szint szerint csoportosítani.

A lekérésszintű egyéni dimenzió használatával minden képernyő-megtekintéshez társítható a nehézség, így a jelentésekben megjeleníthető a legtöbbször választott nehézségi szint.

Miért érdemes használni a lekérésszintű hatókört?

A felhasználók egy munkamenet során több pályával is játszhatnak. A lekérésszintű hatókör használatával a nehézségi értéket a rendszer csak ahhoz a képernyő-megtekintéshez társítja, amellyel azt küldték. Így biztosítható, hogy minden pálya képernyő-megtekintéséhez egyedi nehézségi érték társuljon.

Konfiguráció

Az egyéni dimenziók implementálásának első lépése azok definiálása a Analytics Adminisztrálás területén található tulajdonbeállításokban. Ebben a példában az egyéni dimenzió definíciója a következő:

Index1
NévNehézség
HatókörLekérés
Aktívigaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő a pályákat már képernyő-megtekintésekkel követi. A nehézség egyes pályákhoz társításához az egyéni dimenzió értékét közvetlenül a képernyő-megtekintést követő hívás előtt kell beállítani.

Az implementáció az alábbihoz hasonló lehet:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása az 1. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension1', 'easy');

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

Ebben a példában az egyéni dimenzió beállítása közvetlenül a pálya képernyő-megtekintésének követése előtt történik. Ez társítja a nehézséget a képernyő-megtekintéshez, valamint lehetővé teszi a képernyő-megtekintési lekérések nehézség szerinti csoportosítását a jelentésekben.

Feldolgozás

A lekérések összegyűjtése és a Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és hatókörük szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

Egy egy munkamenettel rendelkező, 6 pályán játszott játékostól gyűjtött adatok például a következőképp festenek:

userId = 5555
Session 1:
H1: screen_name=/level_1/ cd1_value=easy
H2: screen_name=/level_2/ cd1_value=medium
H3: screen_name=/level_3/ cd1_value=hard
H4: screen_name=/level_4/ cd1_value=easy
H5: screen_name=/level_5/ cd1_value=medium
H6: screen_name=/level_6/ cd1_value=medium

Látható, hogy a lekérésszintű hatókörnek köszönhetően minden nehézségi érték csak ahhoz a képernyő-megtekintéshez van társítva, amellyel küldték.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után – mivel minden képernyő-megtekintés a hozzá tartozó nehézségi értékhez van társítva – a fejlesztő készíthet olyan jelentést, amelyben a képernyő neve és a nehézség dimenzióként, a képernyő-megtekintések pedig mutatóként szerepel:

Képernyő neveNehézségKépernyő-megtekintések
/level_1/könnyű1
/level_2/közepes1
/level_3/nehéz1
/level_4/könnyű1
/level_5/közepes1
/level_6/közepes1

Létrehozható olyan egyéni jelentés, amelyben a Nehézség a képernyő-megtekintések csoportosítására szolgáló elsődleges dimenzió, és amellyel így kideríthető, hogy hányszor játszottak a játékosok az egyes nehézségi szinteken:

NehézségKépernyő-megtekintések
könnyű2
közepes3
nehéz1

E jelentés szerint a közepes (medium) nehézségi szinten játszották a legtöbbet. Ehhez a statisztikához a képernyő-megtekintések lekérésszintű egyéni dimenziók használatával történő csoportosítása révén lehetett hozzájutni.

Munkamenetszintű hatókör

Most tekintsünk meg egy olyan példát, amelyben a játékfejlesztő a munkamenetszintű egyéni dimenziók használatával ki tudja deríteni, hány pályán játszanak a felhasználók egy 3 napos ingyenes próbaidőszak során.

A fejlesztő az egyes pályákhoz tartozó képernyő-megtekintések követése révén már tudja, hányszor játszanak egy-egy pályával. Most azt szeretné kideríteni, hány pályával játszottak az egyes napokon.

A fejlesztő által készített jelentés a következőképp fest:

Próbaidőszak napjaKépernyő-megtekintések
1. nap 
2. nap 
3. nap 

A munkamenetszintű egyéni dimenzió használatával a fejlesztő csoportosíthatja a képernyő-megtekintéseket a próba napja szerint, és láthatja, hogyan változott azok száma az ingyenes próbaidőszak során, amikor a felhasználó több időt töltött a próbával.

Miért érdemes használni a munkamenetszintű hatókört?

A munkamenetszintű hatókör használatával hatékonyan csoportosíthat egész munkameneteket (és az azokat alkotó lekéréseket) egyetlen „Próbaidőszak napja” érték alatt.

Bár ugyanez elérhető lekérésszintű hatókör használatával is, a munkamenetszintű hatókör használatával kényelmesen, a lehető legkevesebb kód írásával beállíthatja a „Próbaidőszak napja” értéket.

Konfiguráció

A Próbaidőszak napja egyéni dimenzió a Analytics kezelőfelületének tulajdonbeállítási szakaszában a következő értékekkel van definiálva:

Index2
NévPróbaidőszak napja
HatókörMunkamenet
Aktívigaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő a pályákat már képernyő-megtekintésekkel követi. Ha napot szeretne társítani a munkamenet minden képernyő-megtekintéséhez, akkor az egyéni dimenzió értékét csak egyszer kell beállítani munkamenetenként.

A fejlesztő ezért akkor állítja be az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó először elindítja a játékot:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 2. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
var day = getDayOfTrial();
ga('set', 'dimension2', day );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

A munkamenetszintű egyéni dimenziók a munkamenet során bármikor beállíthatók. Ebben a példában azonban a fejlesztő számára kényelmesebb volt meghatározni a próbaidőszak napját, és annak alapján beállítani a megfelelő értéket a munkamenet kezdetén.

Feldolgozás

A lekérések összegyűjtése és a Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és hatókörük szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

A játékkal az első nap kétszer, a második és a harmadik napon pedig egyszer-egyszer játszó játékos adatai például a következők:

userId = 5555
Session 1:
H1: screen_name=/level_1/  cd2_value=1
H2: screen_name=/level_2/
H3: screen_name=/level_2/

Session 2:
H4: screen_name=/level_3/  cd2_value=1
H5: screen_name=/level_4/
H6: screen_name=/level_4/

Session 3:
H1: screen_name=/level_1/  cd2_value=2
H2: screen_name=/level_2/
H3: screen_name=/level_3/

Session 4:
H1: screen_name=/level_3/  cd2_value=3

Észreveheti, hogy az egyéni dimenzió értékeit munkamenetenként csak egy képernyő-megtekintéssel küldte el a rendszer.

A munkamenetszintű hatókör biztosítja, hogy a Próbaidőszak napja érték az adott munkamenet összes lekéréséhez társuljon, ne csak ahhoz, amellyel azt elküldték.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a munkamenetszintű egyéni dimenzió értékeit a rendszer az ugyanazon munkameneten belül érkező összes képernyő-megtekintéshez társítja. A fejlesztő így már készíthet olyan jelentéseket, amelyekben a próbaidőszak napja és a képernyő neve dimenzióként, a képernyő-megtekintések értéke pedig mutatóként szerepel:

Próbaidőszak napjaKépernyő neveKépernyő-megtekintések
1/level_1/1
1/level_2/2
1/level_3/1
1/level_4/2
2/level_1/1
2/level_2/1
2/level_3/1
3/level_3/1

Végül pedig a képernyő-megtekintések nap szerinti csoportosításához, valamint annak kiderítéséhez, hogy a próba egyes napjain hány pályával játszottak, a fejlesztő létrehozhat olyan egyéni jelentést, amelyben az elsődleges dimenzió a Próbaidőszak napja:

Próbaidőszak napjaKépernyő-megtekintések
16
23
31

Az adatokból kiderül, hogy az első napon játszottak a legtöbb pályával, és a 2. és 3. napon ez a szám már jelentős csökkenést mutat. Ehhez a statisztikához a fejlesztő úgy juthatott hozzá, hogy a munkamenetszintű egyéni dimenziókkal több munkamenetet és az azokat alkotó lekéréseket egyetlen érték alá csoportosított.

Felhasználószintű hatókör

Végül tekintsünk meg egy olyan példát, amelyben a játékfejlesztő felhasználószintű egyéni dimenziókkal deríti ki, hány pályán játszottak a játékot megvásárló felhasználók, illetve hánnyal az azt ingyenesen kipróbáló játékosok.

Ahogyan a korábbi példákban is, a pályákon játszók teljes számát már követi a fejlesztő a képernyő-megtekintésekkel. Most azonban szeretné ezeket a képernyő-megtekintéseket az ingyenesen és a fizetősen játszó felhasználók szerint csoportosítani.

Ehhez a fejlesztőnek a következő formátumú jelentésre van szüksége:

JátékostípusKépernyő-megtekintések
Ingyenes 
Fizetett 

A felhasználószintű egyéni dimenzió használatával a fejlesztő megszerezheti ezeket az adatokat adott felhasználó jelenlegi és jövőbeli munkamenetekben történő összes képernyő-megtekintését a Játékostípus értékhez társítva.

Miért érdemes a felhasználószintű hatókört használni?

A felhasználószintű hatókörrel kényelmesen csoportosíthatja egy adott felhasználó munkameneteit és lekéréseit egyetlen értékhez. A felhasználók ritkán változó értékeihez – ebben a példában ilyen a Játékostípus – ideális.

Észreveheti, hogy bár ugyanezt a lekérés- vagy munkamenetszintű hatókörrel is el lehetne érni, a felhasználószintű hatókör biztosítja a legkényelmesebb megoldást, valamint ehhez kell a legkevesebb kódot írni.

Konfiguráció

A Játékostípus egyéni dimenzió az Adminisztrálás szakaszban van definiálva a következő értékekkel:

Index3
NévJátékostípus
HatókörFelhasználó
Aktívigaz

Adatgyűjtés

Akárcsak a korábbi példákban, a fejlesztő most is minden pályát képernyő-megtekintéssel követ. E képernyő-megtekintések játékostípus szerinti csoportosításához a fejlesztőnek csak be kell állítania a Játékostípus dimenziót akkor, amikor a felhasználó játszani kezd, másodszor pedig akkor, amikor a felhasználó később fizet a játék teljes verziójának eléréséért.

A fejlesztő ezért akkor állítja be az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó először elindítja a játékot:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 3. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension3', 'Free' );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

A fejlesztő akkor is beállítja az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó kifizeti a játék teljes verzióját:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 3. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension3', 'Paid' );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

Feldolgozás

Akárcsak a korábbi példákban, az adatok összegyűjtése után a rendszer feldolgozza azokat, és hatókörük szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

Egy kétszer ingyenesen, egyszer pedig fizetés után játszó játékostól gyűjtött adatok például a következők:

userId = 5555
Session 1:
H2: screen_name=/level_1/ cd3_value=free
H3: screen_name=/level_2/

Session 2:
H1: screen_name=/level_2/
H2: screen_name=/level_3/
H3: screen_name=/level_3/

Session 3:
H1: screen_name=/level_3/ cd3_value=paid
H2: screen_name=/level_4/

Látható, hogy az 1. munkamenetben beállított free (ingyenes) érték az 1. és a 2. munkamenet összes lekérésére vonatkozik egészen addig, amíg az új paid (fizetős) érték nem következik a 3. munkamenetben.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a Játékostípus egyéni dimenzió értékei azokhoz a munkamenetekhez lesznek társítva, amelyekben azokat beállították, valamint minden jövőbeli munkamenethez és lekéréshez.

A fejlesztő így már készíthet olyan jelentéseket, amelyekben a játékostípus és a képernyő neve dimenzióként, a képernyő-megtekintések értéke pedig mutatóként szerepel:

JátékostípusKépernyő neveKépernyő-megtekintések
Ingyenes/level_1/1
Ingyenes/level_2/2
Ingyenes/level_3/2
Fizetett/level_3/1
Fizetett/level_4/1

Végül pedig a képernyő-megtekintések játékostípus szerinti csoportosításához, valamint annak kiderítéséhez, hogy az ingyenes és a fizetős játékosok hány pályán játszottak, a fejlesztő létrehozhat olyan egyéni jelentést, amelyben az elsődleges dimenzió a Játékostípus:

Játékostípus Képernyő-megtekintések
Ingyenes5
Fizetett2

Az adatokból az derül ki, hogy az ingyen játszó felhasználók több pályán játszottak, mint a fizetősök. Ehhez a statisztikához a fejlesztő úgy juthatott hozzá, hogy a felhasználószintű egyéni dimenziókkal csoportosította a felhasználókat, valamint az azokhoz tartozó munkameneteket és lekéréseket, majd mindet egyetlen érték alá csoportosította.

Termékszintű hatókör

Az alábbi példában a játékfejlesztő termékszintű egyéni dimenziók használatával deríti ki, hogy melyik kiegészítőcsomag-erősséget – gyenge, közepes vagy erős – vásárolták a játékosok.

A fejlesztő a kiegészítőcsomag vásárlásainak számát már a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem használatával méri. Most azt szeretné tudni, hogy milyen erősségű kiegészítőcsomagot vásárolnak a játékosok a leggyakrabban.

A jelentés a következőképp fog festeni:

Kiegészítőcsomag erősségeTermék bevétele
gyenge 
közepes 
erős 

Az egyéni dimenziók használata előtt a fejlesztő látja a kiegészítőcsomagokból származó teljes termékbevételt, de nem tudja a bevételeket a csomagok erőssége szerint csoportosítani.

A termékszintű egyéni dimenziók használatával az erősség hozzárendelhető az egyes termékekhez, így a jelentésekbe belefoglalható, hogy melyik az az erősség, amelyet a leggyakrabban megvásároltak (illetve amelyet leggyakrabban megtekintettek, amelyre legtöbbet kattintottak, vagy amellyel más, a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem által támogatott műveletet végeztek).

Miért érdemes a termékszintű hatókört használni?

A felhasználók egy vásárlás alkalmával több kiegészítőcsomagot is vásárolhatnak. A termékszintű hatókör használata esetén az erősségi csak ahhoz a termékhez lesz társítva, amellyel együtt küldték. Így biztosítható, hogy minden megvásárolt kiegészítőcsomaghoz egyedi erősség társuljon.

Konfiguráció

A Kiegészítőcsomag erőssége egyéni dimenzió a Analytics Adminisztrálás területének tulajdonbeállítási szakaszában a következő értékekkel van definiálva:

Index4.
NévKiegészítőcsomag erőssége
HatókörTermék
Aktívigaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő már követi a megvásárolt kiegészítőcsomagokat. Az erősség egyes kiegészítőcsomagokhoz társítása érdekében az egyéni dimenzió értékét be kell állítani a termékadatokkal.

E dimenzió termékhez adása a következő kóddal történik:

ga('ec:addProduct', {               // A termékadatok megadása egy productFieldObject objektumban.
  'id': 'P12345',                   // Termékazonosító (karakterlánc).
  'name': 'Powerup',                // Terméknév (karakterlánc).
  'category': 'Extras',             // Termékkategória (karakterlánc).
  'variant': 'red',                 // Termékváltozat (karakterlánc).
  'price': '10.00',                 // Termék ára (pénznem).
  'quantity': 2,                    // Termék mennyisége (szám).
  'dimension4': 'strong'            // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió (karakterlánc).
});
ga('ec:setAction', 'purchase', {
  'id': 'T12345',
  'revenue': '20.00'
});

ga('send', 'pageview');     // Tranzakciós adatok küldése az első oldalmegtekintéssel.

Ebben a példában az egyéni dimenziót a termékinformációkkal együtt állítjuk be. Ez társítja az erősséget a kiegészítőcsomaghoz.

Feldolgozás

Akárcsak az előző példákban, a lekérések összegyűjtése és a Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és az egyéni dimenziók értékeit azokra a termékekre alkalmazza, amelyekhez be lettek állítva.

Egy egy munkamenettel rendelkező, 3 kiegészítőcsomagot megvásárló játékos adatai például a következőképp festenek:

userId = 5555
Session 1:
H1: product_name=powerup cd4_value=weak
    product_name=powerup cd4_value=strong
H2: product_name=powerup cd4_value=weak

A termékszintű hatókör biztosítja, hogy minden kiegészítőcsomag értéke ahhoz a termékhez társuljon, amelyhez be lett állítva.

Jelentéskészítés

Mivel minden termék a megfelelő erősségi értékhez van társítva, a feldolgozás után a fejlesztő létrehozhat olyan egyéni jelentést, amelyek megjeleníti a Kiegészítőcsomag erőssége szerinti bevételt:

Kiegészítőcsomag erősségeTermék bevétele
gyenge20,00
erős10,00

Ebben a jelentésben a gyenge kiegészítőcsomagok a bevétel nagyobb hányadát tették ki.

Egyéni mutatók

Hatókör

Az egyéni dimenziókhoz hasonlóan az egyéni mutatók is többféle hatókörrel rendelkezhetnek. A lekérésszintű egyéni mutatók az összes olyan lekérésszintű dimenzióhoz társulnak, amelyekkel a mutatókat küldik. Hasonlóképp a termékszintű egyéni mutatók is csak ahhoz a termékhez társulnak, amelyekkel azokat küldik. Az alábbi példák az egyéni mutatók e két típusát szemléltetik.

Példa a lekérés hatókörű egyéni mutatókra

A fenti példákban a játékfejlesztő a pályákon történő játékot képernyő-megtekintésekkel követte. Az előállított jelentésekben a képernyő-megtekintési mutató a játékos pálya végigjátszására tett kísérletét ábrázolta.

A fejlesztő azonban szeretné azt is tudni, hogy milyen arányban játsszák végig a játékosok a pályát.

A végigjátszási arány meghatározásához a fejlesztő a Pályák teljesítése nevű új egyéni mutatót fogja használni, és összehasonlítja azt az egyes pályák képernyő-megtekintéseivel.

Ehhez a fejlesztőnek a következő jelentésre van szüksége:

Képernyő neveKépernyő-megtekintésekPályák teljesítése
/level_1/  
/level_2/  
/level_3/  

Miért érdemes egyéni mutatókat használni?

Sok esetben lehetősége van eseményeket, képernyő-megtekintéseket és/vagy egyéni mutatókat használni a legfontosabb mutatói követéséhez. Az egyéni mutatók azonban rugalmasabb, és jobban olvasható egyéni jelentéseket eredményeznek, így a legfontosabb mutatók követésének kényelmesebb módját kínálják.

Ebben a példában a pályák végigjátszása nem követhető úgy képernyő-megtekintéssel, hogy az nem duplázza meg a pályánkénti képernyő-megtekintések számát, ezért a végigjátszás követésére más módot kell találni.

Bár az események magukban is használhatók lennének, azok hierarchikus természete miatt bonyolult lenne a fenti, a képernyő-megtekintéseket és a pályák végigjátszását egyetlen dimenzión belül kombináló jelentést összeállítani.

A fenti korlátozások miatt, valamint azért, mert a pályák végigjátszása igen fontos mutató a fejlesztő számára, ezt az értéket a legkényelmesebben egy egyéni mutatóval lehet követni.

Konfiguráció

A Pályák teljesítése egyéni mutató a kezelőfelület Menedzsment területén definiálható a következő értékekkel:

Index1
NévPályák teljesítése
HatókörLekérés
Formázás típusaEgész szám
Aktívigaz

Adatgyűjtés

A fejlesztő már követi az egyes pályák elkezdését képernyő-megtekintésekkel. Most a pályák teljesítését is szeretné követni az új egyéni mutatóval.

Akárcsak az egyéni dimenziókat, az egyéni mutatókat is elküldi a rendszer a Analytics számára más lekérésekhez kapcsolt paraméterekként. Az egyéni mutató értékének küldéséhez a fejlesztőnek egy további lekérést is kell küldenie annak rögzítéséhez, hogy a felhasználó teljesítette a pályát. Ebben a példában esemény következik be egy pálya befejezésekor, ehhez az eseményhez pedig egyéni mutató van társítva.

Példa az implementációra:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// A pályateljesítési mutató növelése eggyel.
ga('set', 'metric1', 1 );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az eseménylekéréssel.
ga('send', 'event', 'Level', 'completion');

Feldolgozás

Egy egyetlen munkamenetben a játék három pályáját végigjátszó játékos feldolgozás előtti adatai a következők:

userId = 5555
Session 1
H1: type=screen_view screen_name=/level_1/
H2: type=event screen_name=/level_1/ cm1_value=1
H3: type=screen_view screen_name=/level_2/
H4: type=screen_view screen_name=/level_2/
H5: type=screen_view screen_name=/level_2/
H6: type=event screen_name=/level_2/ cm1_value=1
H7: type=screen_view screen_name=/level_3/
H8: type=event screen_name=/level_3/ cm1_value=1

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a fejlesztő olyan jelentéseket készíthet, amelyekben a képernyő neve a dimenzió, a képernyő-megtekintések, az események összesen és a pályák teljesítése pedig a mutatók:

Képernyő neveKépernyő-megtekintésekEsemények összesenPályák teljesítése
/level_1/111
/level_2/311
/level_3/111

Mivel a fejlesztő a pályák teljesítését egyéni mutatóként követte, így a későbbiekben nem lesz szükség a teljesítési események összes esemény közül történő kiszűrésére.

Ehelyett a fejlesztő könnyedén létrehozhatja a következő egyéni jelentést a Pályák teljesítése egyéni mutatóval:

Képernyő neveKépernyő-megtekintésekPályák teljesítése
/level_1/11
/level_2/31
/level_3/11

Az adatok azt mutatják, hogy a 2. pálya az 1. és a 3. pályához képest nehezebb, mivel teljesítési aránya a képernyő-megtekintések alapján csupán 33%. A pályák teljesítését egyéni mutatóként követve a fejlesztő egyszerűen meg tudja válaszolni a kulcsmutatókra vonatkozó kérdéseket, valamint könnyedén létrehozhat egyszerűsített jelentéseket e válaszok másokkal történő megosztásához.

Példa a termék hatókörű egyéni mutatókra

A fenti példákban a játékfejlesztő a kiegészítőcsomagok minden vásárlását követte. Minden vásárláshoz számos különböző mutató társítható. Ilyenek például a mennyiség és a termékbevétel.

A játékfejlesztő azonban nemrégiben promóciót folytatott, és minden felhasználónak 100 USD-s vásárlási keretet biztosított. A játékfejlesztő most meg szeretné tudni, hogy az emberek milyen kiegészítőcsomagokat vásárolnak a keretükből.

A termékvásárláshoz felhasznált összeg meghatározásához a fejlesztő a Keretből felhasznált nevű új egyéni mutatót használja.

Ehhez a fejlesztőnek a következő jelentésre van szüksége:

Kiegészítőcsomag erősségeTermék bevételeKeretből felhasznált
erős  
közepes  
gyenge  

Konfiguráció

A Keretből felhasznált egyéni mutató az Adminisztrálás szakaszban van definiálva a következő értékekkel:

Index2
NévKeretből felhasznált
HatókörTermék
Formázás típusaPénznem
Aktívigaz

Adatgyűjtés

Akárcsak a termékszintű egyéni dimenziókat, a termékszintű egyéni mutatókat is elküldi a rendszer a Analytics számára a termékadatokhoz kapcsolt paraméterekként.

Példa az implementációra:

ga('ec:addProduct', {               // A termékadatok megadása egy productFieldObject objektumban.
  'id': 'P12345',                   // Termékazonosító (karakterlánc).
  'name': 'Powerup',                // Terméknév (karakterlánc).
  'category': 'Extras',             // Termékkategória (karakterlánc).
  'variant': 'red',                 // Termékváltozat (karakterlánc).
  'price': '10.00',                 // Termék ára (pénznem).
  'quantity': 2,                    // Termék mennyisége (szám).
  'dimension4': 'strong',           // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió (karakterlánc).
  'metric2': 5                      // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni mutató (egész szám).
});
ga('ec:setAction', 'purchase', {
  'id': 'T12345',
  'revenue': '20.00'
});

ga('send', 'pageview');     // Tranzakciós adatok küldése az első oldalmegtekintéssel.


Feldolgozás

Egy néhány kiegészítőcsomagot megvásárló játékos adatai a feldolgozás előtt a következők:

userId = 5555
Session 1
H1: type=screen_view screen_name=/level_1/
H2: type=screen_view screen_name=/level_2/
    product_name=powerup cd4_value=weak cm4_value=5
    product_name=powerup cd4_value=strong cm4_value=5
H4: type=screen_view screen_name=/level_2/
    product_name=powerup cd4_value=medium cm4_value=1
    product_name=powerup cd4_value=weak cm4_value=10

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a fejlesztő létrehozhat olyan jelentéseket, amelyekben a Kiegészítőcsomag ereje a dimenzió, a Termék bevétele és a Keretből felhasznált pedig a mutatók:

Kiegészítőcsomag erősségeTermék bevételeKeretből felhasznált
gyenge2015
erős105
közepes101

Az adatokból kiderül, hogy a játékosok keretüket a gyenge kiegészítőcsomagok vásárlására fordítják. A fejlesztő a legtöbb profitot a közepes erősségű kiegészítőcsomaggal érte el.

Megvalósítási szempontok

Az egyéni dimenziók és mutatók implementálásakor figyeljen a következőkre:

Meglévő dimenziók és mutatók szerkesztése

Ha egy meglévő egyéni dimenzió vagy mutató nevét vagy hatókörét szerkeszti, akkor ez az alábbi módokon befolyásolhatja adatait:

  • Név szerkesztése: a már feldolgozott adatokat befolyásolja. A régi adatok nem lesznek elérhetők az új név használatával.
  • Hatókör módosítása: a már feldolgozott adatokat nem érinti. Az új hatókör csak az új adatok feldolgozásakor lesz érvényes.
  • Aktív állapot módosítása: az aktív mező befolyásolja, hogy az egyéni dimenzió vagy mutató értékeit ténylegesen kiszámítja-e a rendszer. Figyeljen arra, hogy az aktív beállításhoz hamis értékkel rendelkező egyéni dimenziók és mutatók továbbra is megjelennek a jelentésekben, mivel azonban értékeik nem kerültek feldolgozásra, nem társulnak hozzájuk adatok.

Tervezze meg előre a hatókör beállítását

Amikor egy adott egyéni dimenzióhoz hatókört választ, gondolja át, hogy várhatóan milyen gyakran fog változni annak értéke. Ha az érték várhatóan gyakran változni fog egy munkamenet során – ilyen gyakran változó értékek például a pálya neve a játékban –, akkor válassza a lekérésszintű hatókört, és állítsa be az értéket minden lekérés előtt. Az olyan egyéni dimenziók esetén, mint például a nem, elég egyszer, a felhasználó szintjén elvégezni a beállítást. Ha a nem értékét minden lekéréssel együtt elküldené, akkor jelentős mennyiségű szükségtelen munkát okozna, ha pedig egy gyorsan változó értékű egyéni dimenziót a felhasználói hatókörben konfigurálna, akkor azzal számos lekérést pontatlanul a dimenzió értékéhez társítana.

Hasznos volt ez a cikk?