Általános útmutatás a rugalmas mintavétellel kapcsolatban

Adjon korlátozott, ingyenes hozzáférést webhelyéhez, és segítsen a Google-nak feltérképezni a fizetős tartalmakat

Annak érdekében, hogy jobban megértse az ingyenes minták módosításainak hatását a Google felhasználóira és a kiadók előfizetési modelljeire, több kísérletet is végrehajtottunk partnerkiadóinkkal együttműködve. Ezekből a kísérletekből arra jöttünk rá, hogy még a minták jelenlegi szintjeit érintő kisebb módosítások is negatívan hathatnak a felhasználói élményre, és – mivel a felhasználói élmény korlátozott – akaratlanul is befolyásolhatják a rangsorban elfoglalt helyet a Google Keresésben. 

Kétféle mintavételezést ajánlunk: a mérést, amely bizonyos mennyiségű ingyenes cikket kínál, majd fizetőfalak kezdenek megjelenni; illetve a bevezetőt, amely a cikk tartalmának egy részét jeleníti meg a teljes cikk megjelenítése nélkül. 

Arra kérjük a kiadókat, hogy óvatosan kísérletezzenek az ingyenes minták különböző mennyiségeivel. Íme néhány általános útmutatás a rugalmas mintavétel megvalósításához. 

Mérés

Általánosságban úgy gondoljuk, hogy a napi helyett a havi mérés nagyobb rugalmasságot és biztonságosabb környezetet biztosít a tesztelés számára. Az egyik egész értékről a következőre történő váltás felhasználókra kifejtett hatása jóval kevésbé jelentős például 10 havi minta esetében, mint 3 napi mintánál. A havi mérésnek az is az előnye, hogy a legelkötelezettebb felhasználók előtti fizetőfalakra fókuszál – azokra, akik a legvalószínűbb, hogy előfizetnek; egyúttal lehetővé teszi az újabb és kevésbé elkötelezett felhasználóknak, hogy megismerjék tartalmának értékét, mielőtt fizetőfalba ütköznének. (A „Fizetőfal” ebben a környezetben egyaránt vonatkozik az előfizetést igénylő falakra és a csupán regisztrációt kérő tartalmi hozzáférésre.)

Mennyi ingyenes tartalmat kínáljak?

Nincs egyetlen optimális érték a különböző vállalkozások számára az ingyenes mintákat illetően.  A legtöbb, napi híreket közzétevő kiadó esetében azonban ez az ideális érték 6 és 10 ingyenes cikk között mozog felhasználónként havonta. Úgy véljük, hogy a legtöbb kiadó a fenti tartományban szereplő számot olyannak tartja, amelyik jó felhasználói élményt biztosít az új potenciális előfizetőknek, miközben konverziós lehetőségeket teremt a legelkötelezettebb felhasználók körében. 

Felfedezéseinek kiindulópontjaként azt javasoljuk, hogy havonta 10 cikket biztosítson a Google Keresés felhasználóinak, és innen folytassa a kísérletezést. A pontos szám meghatározását az egyes kiadókra bízzuk, hiszen ők értik legjobban vállalkozásaik konkrét igényeit. Javasoljuk a kiadóknak annak elemzését, hogy jelenleg a keresés felhasználóinak hány százaléka éri el fizetőfalukat, és olyan havi számot válasszanak, amelyik hasonló eredményt ér el. Később bármikor csökkentheti ezt az értéket, miután úgy érzi, hogy biztos lábakon áll. 

Bevezető

A mérésen kívül egyes kiadók a „hajtás felett” jelenítenek meg pár mondatot egy cikkből a fizetőfal előtt, miután a mérés már lejárt. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó eljárás. Ha a kiadók megjelenítik a cikk bevezetőjét, azzal bemutatják a felhasználók számára a tartalom értékét – ezáltal értékesebb lesz a felhasználó számára, mintha csak letiltott tartalmú oldalt láthatna. A bevezető emellett felkelti az érdeklődést a cikk folytatása iránt, ami segíthet a konverzió elérésében.

Módosítások végrehajtása

A kiadók gyakran különböző ingyenesminta-értékekkel szeretnének kísérletezni annak érdekében, hogy meghatározhassák a hivatkozási forgalomra és a konverziókra gyakorolt hatásukat. 

Ne feledje, hogy felhasználói tanulmányaink azt mutatták, hogy amikor a felhasználóktól, akik csak egy kis részt láttak, előfizetést kérnek, a termék iránti érdeklődésük jelentős mértékben megcsappan. Elemzéseink tanúsága szerint a felhasználói elégedettség jelentős mértékben csökken, ha a fizetőfalak az alkalmak több mint 10%-ában megjelennek (ez jellemzően azt jelenti, hogy a közönség körülbelül 3%-a ütközik fizetőfalba). Javasoljuk, hogy óvatosan járjon el az említett határértékhez közelítve, mert könnyen elidegenítheti azokat a felhasználókat, akik még nem győződtek meg tartalma értékéről. 

A fejlettebb technikai erőforrásokkal rendelkező kiadók az elkötelezett szegmens konkrét felhasználóira fókuszálhatják erőfeszítéseiket. Ha azonosítja azokat a felhasználókat, akik konzisztensen felhasználják a havi kvótát, a kiadó később megcélozhatja őket azzal, hogy az adott közönség számára csökkenti a minta mennyiségét, egyúttal szabadabb ingyenes felhasználást tesz lehetővé a többi felhasználónak. Így mérsékli annak kockázatát, hogy az általános felhasználói viselkedés és elégedettség sérüljön. 

A fizetős tartalmak jelzése

A kiadóknak strukturált adatok közé kell helyezniük a fizetős tartalmakat annak érdekében, hogy segítsenek a Google-nak a fizetős tartalmak álcázástól való megkülönböztetésében – álcázás az, amikor a Googlebotnak megjelenített tartalom eltér a felhasználóknak megjelenített tartalomtól. 

Ha részletes leírást szeretne a strukturált adatok megvalósításáról, olvassa el Fejlesztői dokumentációnkat

Hasznosnak találta?
Hogyan fejleszthetnénk?