Egyéni dimenziók és mutatók

Nem szabványos adatok szerepeltetése a jelentésekben.

Az egyéni dimenziók és mutatók az Analytics-fiókban található alapértelmezett dimenziókhoz és mutatókhoz hasonlítanak azzal a kivétellel, hogy az előbbieket Ön hozza létre. Ezeket azon adatok begyűjtéséhez és elemzéséhez használhatja, amelyeket az Analytics nem követ nyomon automatikusan.

A cikk tartalma:

Áttekintés

Az egyéni dimenziók és mutatók használatával az Analytics szolgáltatás adatait kombinálhatja az Analytics szolgáltatáson kívüli adatokkal, így például ügyfélkezelési adataival is. Példa:

  • Ha a bejelentkezett felhasználók nemét az ügyfélkezelési rendszerben tárolja, akkor ezt az információt kombinálhatja az Analytics adataival a nemek szerinti Oldalmegtekintések megjelenítéséhez.
  • Ha Ön játékokat fejleszt, akkor a „szintek teljesítése” és a „legmagasabb pontszám” mutató relevánsabb lehet, mint a Képernyő-megtekintések és a hasonló előre definiált mutatók. Ezen adatok egyéni mutatókkal történő nyomon követésével a legfontosabb mutatók teljesítését rugalmas, egyszerűen olvasható egyéni jelentésekkel követheti nyomon.

Az egyéni dimenziók az Egyéni jelentésekben elsődleges dimenzióként jelenhetnek meg. A szabványos jelentésekben szegmensként és másodlagos dimenzióként is használhatja őket.

Előfeltételek

Az egyéni dimenziók és mutatók csak azoknál a tulajdonoknál használhatók, amelyekhez engedélyezve van a Universal Analytics használata, vagy amelyek tartalmaznak legalább egy alkalmazásjelentési nézetet. Az egyéni dimenziókat és mutatókat a Google Analytics Android és iOS rendszerhez készült SDK-inak 2.x és újabb verziói, az analytics.js és a Measurement Protocol támogatják.

Az egyéni dimenziókhoz és mutatókhoz további beállítási műveleteket kell végrehajtani az Analytics-fiókban és a követőkódban. Miután elvégezte a beállítás mindkét lépését, felhasználhatja a dimenziókat és a mutatókat a jelentésekben.

Korlátozások és kikötések

Minden egyes internetes tulajdonban 20-20 index áll rendelkezésre a különböző egyéni dimenziókhoz, illetve egyéni mutatókhoz. Az Analytics 360-fiókokban az egyéni dimenziókhoz és az egyéni mutatókhoz egyaránt 200 index áll rendelkezésre.

Az egyéni dimenziók ugyan nem törölhetők, de letilthatók. Ne használja fel újra az egyéni dimenziókat. Az egyéni dimenziók nevének, hatókörének és értékének módosításakor az új és a régi értékek egyaránt párosíthatók a régi és az új dimenziónévvel. Ez a megoldás úgy egyesíti a jelentésben szereplő adatokat, hogy szűrővel sem lesznek pontosan szétválaszthatók.

Az egyéni dimenziók és mutatók életciklusa

Az egyéni dimenziók és mutatók életciklusa négy szakaszból áll:

  • Konfiguráció – az egyéni dimenzióikat és mutatókat egy indexszel, egy névvel, valamint olyan egyéb tulajdonságokkal definiálja, mint a hatókör.
  • Adatgyűjtés – az egyéni dimenziók és mutatók értékeit Ön elküldi az Analytics szolgáltatásnak az implementációból.
  • Feldolgozás – az adatokat a rendszer egyéni dimenzió- és mutatódefiníciók használatával feldolgozza, valamint alkalmazza rájuk a jelentésnézetek szűrőit.
  • Jelentéskészítés – Ön új jelentéseket állít össze egyéni dimenziók és mutatók alkalmazásával az Analytics kezelőfelületén.

Konfiguráció

Az egyéni dimenzió- és mutatóértékek Google Analytics szolgáltatásnak történő elküldése előtt definiálni kell őket egy Analytics-tulajdonban. Minden Analytics-tulajdon 20 indexet biztosít az egyéni dimenziók, valamint 20 indexet az egyéni mutatók számára.

Az egyéni dimenziók és mutatók definiálásakor Ön megadja a dimenzió vagy mutató nevét és egyéb konfigurációs értékeit, az Analytics pedig hozzárendel egy olyan indexszámot, amellyel később hivatkozni lehet az adott dimenzióra vagy mutatóra. Az egyéni dimenziók konfigurációs értékei a következők:

  • Név – az egyéni dimenzió neve a jelentésekben szereplő formában.
  • Hatókör – ezzel határozható meg, hogy az egyéni dimenziót vagy mutatót mely adatokra kell alkalmazni. További információ a hatókörről.
  • Aktív – azt jelzi, hogy az adott egyéni dimenzió vagy mutató értékét feldolgozza-e a rendszer. Az inaktív egyéni dimenziók is megjelenhetnek a jelentésekben, de ezek értékeit a szolgáltatás nem dolgozza fel.

Az egyéni mutatók a következő konfigurációs értékekkel rendelkeznek:

  • Név – az egyéni mutató neve a jelentésekben szereplő formában.
  • Típus – ezzel adható meg, hogy az egyéni mutató értéke hogyan jelenjen meg a jelentésekben.
  • Minimális/maximális érték – az a minimális és maximális érték, amelyet a szolgáltatás feldolgoz, és megjelenít a jelentésekben.
  • Aktív – azt adja meg, hogy a szolgáltatás feldolgozza-e az egyéni mutató értékét. Az inaktív egyéni mutatók is megjelenhetnek a jelentésekben, de ezek értékeit a szolgáltatás nem dolgozza fel.

Az egyéni dimenziókat és mutatókat az Analytics kezelőfelületén lehet definiálni.

Az egyéni dimenziók és mutatók definiálása után lehetőség szerint kerülje a nevük és a hatókörük szerkesztését. A Megvalósítási szempontok szakaszban talál további információt arról, hogy ezen értékek módosítása milyen hatással lehet a jelentésekre.

Adatgyűjtés

Az egyéni dimenziók és mutatók értékeit a szolgáltatás a gyűjtésükkor index és érték paraméterből álló párként küldi el az Analytics szolgáltatásnak. Az index paraméter megfelel annak az indexszámnak, amelyet az Analytics a Konfiguráció fázisban hozzárendel az egyéni dimenzióhoz vagy mutatóhoz.

Más típusú adatoktól eltérően az egyéni dimenziókat és mutatókat a rendszer más lekérésekhez – például oldalmegtekintésekhez, eseményekhez és e-kereskedelmi tranzakciókhoz – kapcsolódó paraméterekként küldi el az Analytics szolgáltatásnak. Ezért az egyéni dimenziókat és mutatókat a nyomon követési hívás előtt kell beállítani annak érdekében, hogy az adott értéket a rendszer elküldje az Analytics szolgáltatásnak.

Az egyéni dimenzió értékének beállítására szolgáló kód például a következőhöz hasonló lehet:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása az 1. indexen szereplő egyéni dimenzió számára..
ga('set', 'cd1', 'Level 1');

// // Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview');

Az egyéni mutatók típusai

Az egész szám (Integer) és idő (Time) típusú egyéni mutatókat egész számként kell elküldeni, míg a pénznem (Currency) típusú egyéni mutatók elküldhetők a helyi pénznemnek megfelelő, rögzített tizedeshelyekkel rendelkező decimális értékként.

Feldolgozás

Az egyéni dimenziók feldolgozásakor a hatókör határozza meg azt, hogy az adott egyéni dimenzió értékét mely lekérésekre alkalmazza a rendszer, a nézetszűrők pedig azt, hogy végül mely lekérések és társított értékeik kerülnek be a jelentésekbe.

Hatókör és elsőbbség

A hatókör határozza meg, hogy melyik lekéréseket társítja a rendszer egy adott egyénidimenzió-értékhez. A hatóköröknek négy szintje van: termék, lekérés, munkamenet és felhasználó:

  • Termék – az értéket arra a termékre alkalmazza a szolgáltatás, amelyre be van állítva (csak a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem esetén).
  • Lekérés – az értéket arra az egy lekérésre alkalmazza a szolgáltatás, amelyre be van állítva.
  • Munkamenet – az értéket a szolgáltatás a munkameneten belüli összes lekérésre alkalmazza.
  • Felhasználó – az értéket a szolgáltatás az összes jelenlegi és jövőbeli munkamenet lekéréseire alkalmazza addig, amíg az érték meg nem változik, illetve az egyéni dimenziót nem inaktiválják.
Termékszintű hatókör

Ha egy egyéni dimenzió termékszintű hatókörrel rendelkezik, akkor az értéket a szolgáltatás csak arra a termékre alkalmazza, amellyel az értéket beállították. Mivel egy lekérésben több termék is küldhető, több, termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió is elküldhető egyetlen lekérésben.

Lekérésszintű hatókör

Ha egy egyéni dimenzió lekérésszintű hatókörrel rendelkezik, akkor az értéket a szolgáltatás csak arra a lekérésre alkalmazza, amellyel az értéket beállították. Ezt az alábbi A ábra, B ábra és C ábra szemlélteti:

A ábra: A felhasználó két lekérést (H1 és H2) küld. A H2 CD1 értéke A. Ezt az értéket a rendszer csak a H2 lekérésre alkalmazza.
 
B ábra: A felhasználó egy harmadik lekérést (H3) is küld. A H3 nem rendelkezik CD értékkel.
 
C ábra: A felhasználó egy negyedik lekérést (H4) is küld. A H4 CD1 értéke B. Ezt az értéket a rendszer csak a H4 lekérésre alkalmazza.


Munkamenetszintű hatókör

Amikor két munkamenetszintű hatókörrel rendelkező értéket ugyanarra az indexre állítanak be egy munkamenetben, akkor az utoljára beállított érték kap elsőbbséget, és a rendszer ezt alkalmazza az adott munkamenet összes lekérésére. Az alábbi D ábrán a legutolsó beállított érték felülírja az indexhez korábban beállított értékeket:

A ábra: A felhasználó CD érték nélküli lekérést (H1) küld.
 
B ábra: Ugyanabban a munkamenetben a felhasználó egy második lekérést (H2) is küld, amelynek CD1 értéke A. A munkamenetszintű hatókör miatt a rendszer az A értéket alkalmazza a H1 lekérésre is.
 
C ábra: A felhasználó egy harmadik lekérést (H3) küld. Bár a H3 lekéréssel nem küldtek CD1 értéket, a munkamenetszintű hatókör miatt a rendszer automatikusan az A értéket alkalmazza a H3 lekérésre is.
 
D ábra: A felhasználó egy negyedik lekérést (H4) is küld új CD1 értékkel (B). A munkamenetszintű hatókör miatt a rendszer a B értéket a munkamenet összes lekérésére alkalmazza, felülírva ezzel a korábbi lekérésekben szereplő A értéket.


Felhasználószintű hatókör

Amennyiben pedig két, felhasználószintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió értékeit ugyanabban a munkamenetben állítják be, a később beállított érték élvez elsőbbséget az aktuális munkamenetre vonatkozóan, és a rendszer ezt alkalmazza az adott felhasználó későbbi munkameneteire is.

Az alábbi B ábrán az A CD értéket a rendszer a 2. munkamenet összes lekérésére alkalmazza, akárcsak a munkamenetszintű CD értékek esetén. A C ábrán azonban – a munkamenetszintű hatókörtől eltérően – az A CD értéket a rendszer továbbra is alkalmazza a harmadik munkamenet lekéréseire, mivel a CD1 felhasználószintű hatókörrel rendelkezik:

A ábra: A felhasználó egy három lekérést (H1, H2, H3) tartalmazó munkamenettel rendelkezik. Nincs beállítva CD érték.
 
B ábra: Ugyanaz a felhasználó visszatér, és egy három másik lekéréssel rendelkező, eltérő munkamenetet indít. A H3 lekérés esetében a CD1 értéke A. A CD1 értékét ezután a rendszer a munkamenet összes lekérésére alkalmazza.
 
C ábra: A felhasználó egy harmadik, szintén három lekérést tartalmazó munkamenetre is visszatér. A CD1 felhasználószintű hatóköre miatt a rendszer az A értéket alkalmazza a 3. munkamenet összes lekérésére.

Szűrők

A nézetszűrők számos módon interakcióba léphetnek az egyéni dimenziókkal és mutatókkal.

Az egyéni dimenziók és mutatók értékei hatókörüktől függetlenül mind ahhoz a lekéréshez vannak társítva, amellyel érkeztek. Ha ezt a lekérést egy nézetszűrővel kiszűrik, akkor hatókörétől függően az egyéni dimenzió vagy mutató is kiszűrésre kerülhet:

  1. Lekérésszintű hatókör: a lekérésszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenziókat és az összes egyéni mutatót is kiszűri a szolgáltatás, ha azt a lekérést is kiszűrte, amelyhez társítva voltak.
  2. Munkamenet- vagy felhasználószintű hatókör: a felhasználó- vagy munkamenetszintű egyéni dimenziókat a szolgáltatás akkor sem szűri ki, ha kiszűrte azt a lekérést, amelyhez társítva vannak. Értékeiket továbbra is alkalmazza az aktuális munkamenet összes lekérésére, valamint – ha a dimenzió felhasználószintű hatókörrel rendelkezik – a jövőbeli munkamenetek lekéréseire is.

A nézetszűrők összeállításához egyéni dimenziók is használhatók. Ennek hatására a rendszer a lekéréseket az egyéni dimenzió munkamenete szerint szűri. Egy felhasználószintű hatókörrel rendelkező egyénidimenzió-érték szerinti szűrés esetén például kiszűri az adott értékhez társított felhasználók halmazából az aktuális és a jövőbeli munkameneteket.

Jelentéskészítés

Az adatgyűjtés, a konfigurálás és a folyamat egyéb feldolgozási fázisainak befejezése után az egyéni dimenziók és mutatók elérhetővé válnak a felhasználói jelentési felületen.

Az egyéni dimenziók és mutatók megtalálhatók az egyéni jelentésekben, valamint használhatók a speciális szegmensekkel. Az egyéni dimenziók a szabványos jelentések másodlagos dimenzióiként is használhatók.

Példák

Az alábbi példákban bemutatjuk, hogyan használhatja egy játékfejlesztő az egyéni dimenziókat és mutatókat a játékosok viselkedésének megismeréséhez.

Egy játékfejlesztő nemrégiben adott ki egy új játékot.

A jelenlegi Analytics-implementáció képernyő-megtekintést regisztrál minden alkalommal, amikor a felhasználó játszik a játék egy pályáján. A fejlesztő már tudja, hogy hányszor játszottak a játékosok az egyes pályákon. Most a következő speciálisabb kérdésekre keresi a választ:

  1. Hányszor játszanak a játékosok a könnyű szinten a közepes és a nehéz helyett?
  2. Hány pályán játszanak a játékosok naponta egy 3 napos próbaidőszak során?
  3. Hány pályán játszanak a játékot kipróbáló felhasználók és hány pályán a játékot megvásárlók?

E kérdések megválaszolásához egyéni dimenziókkal hoz létre új csoportokat a lekérésekből, a munkamenetekből és a felhasználókból.

Továbbá a fejlesztő a felhasználói élményt fokozó, játékon belüli extra kiegészítőcsomagokat („powerup”) is árul. A fejlesztő már használja a kategória (category) és a változat (variant) mezőket, de szeretne egy további mezőt is, amellyel mérheti a megvásárolt kiegészítőcsomagok erősségét. Így meg tudja határozni, hogy egy adott kiegészítőcsomag milyen erősségű változata a legnépszerűbb.

Lekérésszintű hatókör

Az alábbi példában a játékfejlesztő lekérésszintű egyéni dimenziók használatával deríti ki, hogy az egyes nehézségi szinteken – könnyű (easy), közepes (medium) és nehéz (hard) – hány pályán játszottak a játékosok.

A fejlesztő képernyő-megtekintések használatával már jelenleg is nyomon követi, hogy az egyes pályákon hányszor játszottak a felhasználók. Most azt szeretné kideríteni, hogy melyik nehézségi szinten játszanak a legtöbbször.

A jelentés a következőképp fog festeni:

Nehézség Képernyő-megtekintések
easy  
medium  
hard  

Az egyéni dimenziók használata előtt a fejlesztő meg tudta tekinteni a képernyő-megtekintések pályánkénti teljes számát, de nem tudta őket nehézségi szint szerint csoportosítani.

A lekérésszintű egyéni dimenzió használatával minden képernyő-megtekintéshez társítható a nehézség, így a jelentésekben megjeleníthető a legtöbbször választott nehézségi szint.

Miért érdemes használni a lekérésszintű hatókört?

A felhasználók egy munkamenet során több pályával is játszhatnak. A lekérésszintű hatókör használatával a nehézségi értéket a rendszer csak ahhoz a képernyő-megtekintéshez társítja, amellyel az értéket küldték. Így biztosítható, hogy minden pálya képernyő-megtekintéséhez egyedi nehézségi érték társuljon.

Konfiguráció

Az egyéni dimenziók implementálásának első lépése az Analytics Adminisztrálás területén található tulajdonbeállításokban végzett definiálás. Ebben a példában az egyéni dimenzió definíciója a következő:

Index 1
Név Nehézség
Hatókör Lekérés
Aktív igaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő már nyomon követi a pályák használatát képernyő-megtekintésekkel. A nehézség egyes pályákhoz való társításához az egyéni dimenzió értékét közvetlenül a képernyő-megtekintést nyomon követő hívás előtt kell beállítani.

Az implementáció az alábbihoz hasonló lehet:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása az 1. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'cd1', 'easy');

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

Ebben a példában az egyéni dimenzió beállítása közvetlenül a pálya képernyő-megtekintésének nyomon követése előtt történik. Ez társítja a nehézséget a képernyő-megtekintéshez, valamint lehetővé teszi a képernyő-megtekintési lekérések nehézség szerinti csoportosítását a jelentésekben.

Feldolgozás

A lekérések összegyűjtése és az Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és lekérések hatóköre szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

Egy egyetlen munkamenettel rendelkező, 6 pályán játszó játékostól gyűjtött adatok például a következőképp festenek:

userId = 5555
Session 1:
H1: screen_name=/level_1/ cd1_value=easy
H2: screen_name=/level_2/ cd1_value=medium
H3: screen_name=/level_3/ cd1_value=hard
H4: screen_name=/level_4/ cd1_value=easy
H5: screen_name=/level_5/ cd1_value=medium
H6: screen_name=/level_6/ cd1_value=medium

Látható, hogy a lekérésszintű hatókörnek köszönhetően minden nehézségi érték csak ahhoz a képernyő-megtekintéshez van társítva, amellyel küldték.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után – mivel minden képernyő-megtekintés a hozzá tartozó nehézségi értékhez van társítva – a fejlesztő készíthet egy olyan jelentést, amelyben a képernyő neve és a nehézség dimenzióként, a képernyő-megtekintések pedig mutatóként szerepelnek:

Képernyő neve Nehézség Képernyő-megtekintések
/level_1/ easy 1
/level_2/ medium 1
/level_3/ hard 1
/level_4/ easy 1
/level_5/ medium 1
/level_6/ medium 1

Létrehozható egy olyan egyéni jelentés, amelyben a Nehézség a képernyő-megtekintések csoportosítására szolgáló elsődleges dimenzió, és amellyel így kideríthető, hogy hányszor játszottak a játékosok az egyes nehézségi szinteken:

Nehézség Képernyő-megtekintések
easy 2
medium 3
hard 1

E jelentés szerint a játékosok a közepes (medium) nehézségi szinten játszottak a legtöbbet. Ehhez a statisztikához a képernyő-megtekintések lekérésszintű egyéni dimenziók használatával történő csoportosítása révén lehetett hozzájutni.

Munkamenetszintű hatókör

Most tekintsünk meg egy olyan példát, amelyben a játékfejlesztő a munkamenetszintű egyéni dimenziók használatával ki tudja deríteni, hány pályán játszanak a felhasználók egy 3 napos ingyenes próbaidőszak egyes napjain.

A fejlesztő az egyes pályákhoz tartozó képernyő-megtekintések nyomon követése révén már tudja, hányszor játszanak egy-egy pályával. Most azt szeretné kideríteni, hány pályával játszottak az egyes napokon.

A fejlesztő által készített jelentés a következőképp fest:

Próbaidőszak napja Képernyő-megtekintések
1. nap  
2. nap  
3. nap  

A munkamenetszintű egyéni dimenzió használatával a fejlesztő csoportosíthatja a képernyő-megtekintéseket a próba napja szerint, és láthatja, hogyan változott a számuk az ingyenes próbaidőszak során, amikor a felhasználó több időt töltött a próbával.

Miért érdemes használni a munkamenetszintű hatókört?

A munkamenetszintű hatókör használatával hatékonyan csoportosíthat egész munkameneteket (és az azokat alkotó lekéréseket) egyetlen „Próbaidőszak napja” érték alatt.

Bár ugyanez elérhető a lekérésszintű hatókör használatával is, a munkamenetszintű hatókör használatával kényelmesen, a lehető legkevesebb pluszkód írásával beállíthatja a „Próbaidőszak napja” értéket.

Konfiguráció

A Próbaidőszak napja egyéni dimenzió az Analytics kezelőfelületének tulajdonbeállítási szakaszában a következő értékekkel van definiálva:

Index 2
Név Próbaidőszak napja
Hatókör Munkamenet
Aktív igaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő már nyomon követi a pályák használatát képernyő-megtekintésekkel. Ha egy napot szeretne társítani a munkamenet minden képernyő-megtekintéséhez, akkor az egyéni dimenzió értékét csak egyszer kell beállítani munkamenetenként.

A fejlesztő ezért akkor állítja be az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó először elindítja a játékot:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 2. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
var day = getDayOfTrial();
ga('set', 'dimension2', day );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

A munkamenetszintű egyéni dimenziók a munkamenet során bármikor beállíthatók. Ebben a példában azonban a fejlesztő számára kényelmesebb volt meghatározni a próbaidőszak napját, és ennek alapján beállítani a megfelelő értéket a munkamenet kezdetén.

Feldolgozás

A lekérések összegyűjtése és az Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és lekérések hatóköre szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

A játékkal az első nap kétszer, a második és a harmadik napon pedig egyszer-egyszer játszó játékos adatai például a következők:

userId = 5555
Session 1:
H1: screen_name=/level_1/  cd2_value=1
H2: screen_name=/level_2/
H3: screen_name=/level_2/

Session 2:
H4: screen_name=/level_3/  cd2_value=1
H5: screen_name=/level_4/
H6: screen_name=/level_4/

Session 3:
H1: screen_name=/level_1/  cd2_value=2
H2: screen_name=/level_2/
H3: screen_name=/level_3/

Session 4:
H1: screen_name=/level_3/  cd2_value=3

Észreveheti, hogy az egyéni dimenzió értékeit munkamenetenként csak egyetlen képernyő-megtekintéssel küldte el a rendszer.

A munkamenetszintű hatókör biztosítja, hogy a Próbaidőszak napja érték az adott munkamenet összes lekéréséhez társítva legyen, ne csak ahhoz, amellyel elküldték.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a munkamenetszintű egyénidimenzió-értékeket a rendszer az ugyanazon munkameneten belül érkező összes képernyő-megtekintéshez társítja. A fejlesztő így már készíthet egy olyan jelentést, amelyben a próbaidőszak napja és a képernyő neve dimenzióként, a képernyő-megtekintések értéke pedig mutatóként szerepel:

Próbaidőszak napja Képernyő neve Képernyő-megtekintések
1 /level_1/ 1
1 /level_2/ 2
1 /level_3/ 1
1 /level_4/ 2
2 /level_1/ 1
2 /level_2/ 1
2 /level_3/ 1
3 /level_3/ 1

Végül pedig a képernyő-megtekintések nap szerinti csoportosításához, valamint annak kiderítéséhez, hogy a próba egyes napjain hány pályával játszottak, a fejlesztő létrehozhat egy olyan egyéni jelentést, amelyben az elsődleges dimenzió a Próbaidőszak napja:

Próbaidőszak napja Képernyő-megtekintések
1 6
2 3
3 1

Az adatokból kiderül, hogy az első napon játszottak a legtöbb pályával, és a 2. és a 3. napon ez a szám már jelentős csökkenést mutat. Ehhez a statisztikához a fejlesztő úgy juthatott hozzá, hogy a munkamenetszintű egyéni dimenziókkal több munkamenetet és az őket alkotó lekéréseket egyetlen érték alá csoportosított.

Felhasználószintű hatókör

Végül tekintsünk meg egy olyan példát, amelyben a játékfejlesztő felhasználószintű egyéni dimenziókkal deríti ki, hány pályán játszottak a játékot megvásárló felhasználók, illetve hánnyal a játékot ingyenesen kipróbáló játékosok.

Ahogyan a korábbi példákban is, a pályákon játszók teljes számát már nyomon követi a fejlesztő a képernyő-megtekintésekkel. Most azonban szeretné ezeket a képernyő-megtekintéseket az ingyenesen és a fizetősen játszó felhasználók szerint csoportosítani.

Ehhez a fejlesztőnek a következő formátumú jelentésre van szüksége:

Játékostípus Képernyő-megtekintések
Free  
Paid  

A felhasználószintű egyéni dimenzió használatával a fejlesztő megszerezheti ezeket az adatokat egy adott felhasználó jelenlegi és jövőbeli munkamenetekben történő összes képernyő-megtekintését a Játékostípus értékhez társítva.

Miért érdemes a felhasználószintű hatókört használni?

A felhasználószintű hatókörrel kényelmesen csoportosíthatók egy adott felhasználó munkamenetei és lekérései egyetlen érték szerint. A felhasználók ritkán változó értékeihez – ebben a példában ilyen a Játékostípus – ideális.

Észreveheti, hogy bár ugyanezt a lekérés- vagy a munkamenetszintű hatókörrel is el lehetne érni, a felhasználószintű hatókör biztosítja a legkényelmesebb megoldást, valamint ehhez kell a legkevesebb kódot írni.

Konfiguráció

A Játékostípus egyéni dimenzió az Adminisztrálás szakaszban van definiálva a következő értékekkel:

Index 3
Név Játékostípus
Hatókör Felhasználó
Aktív igaz

Adatgyűjtés

Akárcsak a korábbi példákban, a fejlesztő most is minden pályát képernyő-megtekintéssel követ nyomon. E képernyő-megtekintések játékostípus szerinti csoportosításához a fejlesztőnek csak be kell állítania a Játékostípus dimenziót akkor, amikor a felhasználó játszani kezd, majd ismét akkor, amikor a felhasználó később fizet a játék teljes verziójának eléréséért.

A fejlesztő ezért akkor állítja be az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó először elindítja a játékot:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 3. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension3', 'Free' );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

A fejlesztőnek akkor is érdemes lehet beállítania az egyéni dimenziót, amikor a felhasználó kifizeti a játék teljes verzióját:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// Érték beállítása a 3. indexen szereplő egyéni dimenzió számára.
ga('set', 'dimension3', 'Paid' );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az oldalmegtekintési lekéréssel.
ga('send', 'pageview', '/level_1/');

Feldolgozás

Akárcsak a korábbi példákban, az adatok összegyűjtése után a rendszer feldolgozza őket, és hatókör szerint alkalmazza az egyéni dimenziók értékeit a lekérésekre.

Egy kétszer ingyenesen, egyszer pedig fizetés után játszó játékostól gyűjtött adatok például a következőképpen festenek:

userId = 5555
Session 1:
H2: screen_name=/level_1/ cd3_value=free
H3: screen_name=/level_2/

Session 2:
H1: screen_name=/level_2/
H2: screen_name=/level_3/
H3: screen_name=/level_3/

Session 3:
H1: screen_name=/level_3/ cd3_value=paid
H2: screen_name=/level_4/

Látható, hogy az 1. munkamenetben beállított free (ingyenes) érték az 1. és a 2. munkamenet összes lekérésére vonatkozik egészen addig, amíg az új paid (fizetős) értéket be nem állítják a 3. munkamenetben.

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a Játékostípus egyéni dimenzió értékei azokhoz a munkamenetekhez lesznek társítva, amelyekben beállították őket, valamint minden jövőbeli munkamenethez és lekéréshez.

A fejlesztő így már készíthet egy olyan jelentést, amelyekben a játékostípus és a képernyő neve dimenzióként, a képernyő-megtekintések értéke pedig mutatóként szerepel:

Játékostípus Képernyő neve Képernyő-megtekintések
Free /level_1/ 1
Free /level_2/ 2
Free /level_3/ 2
Paid /level_3/ 1
Paid /level_4/ 1

Végül pedig a képernyő-megtekintések játékostípus szerinti csoportosításához, valamint annak kiderítéséhez, hogy az ingyenes és a fizetős játékosok hány pályán játszottak, a fejlesztő létrehozhat egy olyan egyéni jelentést, amelyben az elsődleges dimenzió a Játékostípus:

Játékostípus Képernyő-megtekintések
Free 5
Paid 2

Az adatokból az derül ki, hogy az ingyen játszó felhasználók több pályán játszottak, mint azok, akik fizettek. Ehhez a statisztikához a fejlesztő úgy juthatott hozzá, hogy a felhasználószintű egyéni dimenziókkal csoportosította a felhasználókat, valamint a hozzájuk tartozó munkameneteket és lekéréseket, majd mindet egyetlen érték alá csoportosította.

Termékszintű hatókör

Az alábbi példában a játékfejlesztő termékszintű egyéni dimenziók használatával deríti ki, hogy melyik kiegészítőcsomag-erősséget – gyenge (weak), közepes (medium) vagy erős (strong) – vásárolták meg a játékosok.

A fejlesztő a kiegészítőcsomag vásárlásainak számát már a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem használatával követi nyomon. Most azt szeretné tudni, hogy milyen erősségű kiegészítőcsomagot vásárolnak a játékosok a leggyakrabban.

A jelentés a következőképp fog festeni:

Kiegészítőcsomag erőssége Termékbevétel
weak  
medium  
strong  

Az egyéni dimenziók használata előtt a fejlesztő látja a kiegészítőcsomagokból származó teljes termékbevételt, de nem tudja a bevételeket a csomagok erőssége szerint csoportosítani.

A termékszintű egyéni dimenziók használatával az erősség hozzárendelhető az egyes termékekhez, így a jelentésekbe belefoglalható, hogy melyik az az erősség, amelyet a leggyakrabban megvásároltak (illetve amelyet leggyakrabban megtekintettek, amelyre legtöbbet kattintottak, vagy amellyel más, a Továbbfejlesztett elektronikus kereskedelem által támogatott műveletet végeztek).

Miért érdemes a termékszintű hatókört használni?

A felhasználók egy vásárlás alkalmával több kiegészítőcsomagot is vásárolhatnak. A termékszintű hatókör használata esetén az erősség csak ahhoz a termékhez van társítva, amellyel együtt küldték. Így biztosítható, hogy minden megvásárolt kiegészítőcsomaghoz egyedi erősség társuljon.

Konfiguráció

A Kiegészítőcsomag erőssége egyéni dimenzió az Analytics Adminisztrálás területének tulajdonbeállítási szakaszában a következő értékekkel van definiálva:

Index 4
Név Kiegészítőcsomag erőssége
Hatókör Termék
Aktív igaz

Adatgyűjtés

A játékban a fejlesztő már nyomon követi a megvásárolt kiegészítőcsomagokat. Az erősség egyes kiegészítőcsomagokhoz való társítása érdekében az egyéni dimenzió értékét be kell állítani a termékadatokkal.

E dimenzió termékhez való hozzáadása a következő kóddal történik:

ga('ec:addProduct', {               // A termékadatok megadása egy productFieldObject objektumban.
  'id': 'P12345',                   // Termékazonosító (karakterlánc).
  'name': 'Powerup',                // Terméknév (karakterlánc).
  'category': 'Extras',             // Termékkategória (karakterlánc).
  'variant': 'red',                 // Termékváltozat (karakterlánc).
  'price': '10.00',                 // Termék ára (pénznem).
  'quantity': 2,                    // Termék mennyisége (szám).
  'dimension4': 'strong'            // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió (karakterlánc).
});
ga('ec:setAction', 'purchase', {
  'id': 'T12345',
  'revenue': '20.00'
});

ga('send', 'pageview');     // Tranzakciós adatok küldése az első oldalmegtekintéssel.

Ebben a példában az egyéni dimenziót a termékinformációkkal együtt állítjuk be. Ez társítja az erősséget a kiegészítőcsomaghoz.

Feldolgozás

Akárcsak az előző példákban, a lekérések összegyűjtése és az Analytics szolgáltatásnak való elküldése után az adatokat a rendszer feldolgozza, és az egyéni dimenziók értékeit azokra a termékekre alkalmazza, amelyekhez be lettek állítva.

Egy egyetlen munkamenettel rendelkező, 3 kiegészítőcsomagot megvásárló játékos adatai például a következőképp festenek:

userId = 5555
Session 1:
H1: product_name=powerup cd4_value=weak
    product_name=powerup cd4_value=strong
H2: product_name=powerup cd4_value=weak

A termékszintű hatókör biztosítja, hogy minden kiegészítőcsomag értéke ahhoz a termékhez társuljon, amelyhez be lett állítva.

Jelentéskészítés

Mivel minden termék a megfelelő erősségi értékhez van társítva, a feldolgozás után a fejlesztő létrehozhat egy olyan egyéni jelentést, amely megjeleníti a Kiegészítőcsomag erőssége szerinti bevételt:

Kiegészítőcsomag erőssége Termékbevétel
weak 20,00
strong 10,00

Ebben a jelentésben a gyenge (weak) kiegészítőcsomagok a bevétel nagyobb hányadát tették ki.

Egyéni mutatók

Hatókör

Az egyéni dimenziókhoz hasonlóan az egyéni mutatók is többféle hatókörrel rendelkezhetnek. A lekérésszintű egyéni mutatók az összes olyan lekérésszintű dimenzióhoz társítva vannak, amelyekkel elküldik őket. Hasonlóképp a termékszintű egyéni mutatók is csak ahhoz a termékhez társulnak, amelyekkel elküldik őket. Az alábbi példák az egyéni mutatók e két típusát szemléltetik.

Példa a lekérés hatókörű egyéni mutatókra

A fenti példákban a játékfejlesztő a pályákon történő játékot képernyő-megtekintésekkel követte nyomon. Az előállított jelentésekben a képernyő-megtekintési mutató a játékos pálya végigjátszására tett kísérletét ábrázolta.

A fejlesztő azonban azt is szeretné tudni, hogy milyen arányban játsszák végig a játékosok a pályát.

A végigjátszási arány meghatározásához a fejlesztő a Pályák teljesítése nevű új egyéni mutatót fogja használni, és összehasonlítja ezt a mutatót az egyes pályák képernyő-megtekintéseivel.

Ehhez a fejlesztőnek a következő jelentésre van szüksége:

Képernyő neve Képernyő-megtekintések Pályák teljesítése
/level_1/    
/level_2/    
/level_3/    

Miért érdemes egyéni mutatókat használni?

Sok esetben lehetősége van eseményeket, képernyő-megtekintéseket és/vagy egyéni mutatókat használni a legfontosabb mutatók nyomon követéséhez. Az egyéni mutatók azonban rugalmasabb és jobban olvasható egyéni jelentéseket eredményeznek, így kényelmesebb módot kínálnak a legfontosabb mutatók nyomon követésére.

Ebben a példában a pályák teljesítése nem követhető nyomon képernyő-megtekintésként anélkül, hogy duplán ne számítaná be a képernyő-megtekintések pályánkénti számát, ezért valamilyen más módszerre van szükség.

Bár az események magukban is használhatók lennének, hierarchikus természetük miatt bonyolult lenne a fenti, a képernyő-megtekintéseket és a pályák végigjátszását egyetlen dimenzión belül kombináló jelentést összeállítani.

A fenti korlátozások miatt, valamint azért, mert a pályák végigjátszása igen fontos mutató a fejlesztő számára, ezt az értéket a legkényelmesebben egy egyéni mutatóval lehet nyomon követni.

Konfiguráció

A Pályák teljesítése egyéni mutató a kezelőfelület kezelési területén definiálható a következő értékekkel:

Index 1
Név Pályák teljesítése
Hatókör Lekérés
Formázás típusa Egész szám
Aktív igaz

Adatgyűjtés

A fejlesztő már nyomon követi az egyes pályák elkezdését képernyő-megtekintésekkel. Most a pályák teljesítését is szeretné követni az új egyéni mutatóval.

Akárcsak az egyéni dimenziókat, az egyéni mutatókat is más lekérésekhez kapcsolt paraméterekként küldi el a rendszer az Analytics számára. Az egyéni mutató értékének küldéséhez a fejlesztőnek egy további lekérést is kell küldenie annak rögzítéséhez, hogy a felhasználó teljesítette a pályát. Ebben a példában egy esemény aktiválódik a pálya befejezésekor, ehhez az eseményhez pedig egyéni mutató van társítva.

Példa az implementációra:

ga('create', 'UA-XXXX-Y', 'auto');

// A pályateljesítési mutató számának növelése 1-gyel.
ga('set', 'metric1', 1 );

// Az egyéni dimenzió értékének küldése az eseménylekéréssel.
ga('send', 'event', 'Level', 'completion');

Feldolgozás

Egy egyetlen munkamenetben a játék három pályáját végigjátszó játékos feldolgozás előtti adatai a következők:

userId = 5555
Session 1
H1: type=screen_view screen_name=/level_1/
H2: type=event screen_name=/level_1/ cm1_value=1
H3: type=screen_view screen_name=/level_2/
H4: type=screen_view screen_name=/level_2/
H5: type=screen_view screen_name=/level_2/
H6: type=event screen_name=/level_2/ cm1_value=1
H7: type=screen_view screen_name=/level_3/
H8: type=event screen_name=/level_3/ cm1_value=1

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a fejlesztő egy olyan jelentést készíthet, amelyben a képernyő neve a dimenzió, a mutatók pedig a képernyő-megtekintések, az események összesen és a pályák teljesítése:

Képernyő neve Képernyő-megtekintések Események összesen Pályák teljesítése
/level_1/ 1 1 1
/level_2/ 3 1 1
/level_3/ 1 1 1

Mivel a fejlesztő a pályák teljesítését egyéni mutatóként követte nyomon, így a későbbiekben nem lesz szükség a teljesítési események összes esemény közül történő kiszűrésére.

Ehelyett a fejlesztő könnyedén létrehozhatja a következő egyéni jelentést a Pályák teljesítése egyéni mutatóval:

Képernyő neve Képernyő-megtekintések Pályák teljesítése
/level_1/ 1 1
/level_2/ 3 1
/level_3/ 1 1

Az adatok azt mutatják, hogy a 2. pálya az 1. és a 3. pályához képest nehezebb, mivel teljesítettségi aránya a képernyő-megtekintések alapján csupán 33%. A pályák teljesítését egyéni mutatóként nyomon követve a fejlesztő egyszerűen meg tudja válaszolni a fontos mutatókra vonatkozó kérdéseket, valamint könnyedén létrehozhat egyszerűsített jelentéseket e válaszok másokkal történő megosztásához.

Példa a termék hatókörű egyéni mutatókra

A fenti példákban a játékfejlesztő a kiegészítőcsomagok minden vásárlását nyomon követte. Minden egyes vásárláshoz több különböző mutató társítható. Ilyenek például a mennyiség és a termékbevétel.

A játékfejlesztő azonban nemrégiben promóciót folytatott, és minden felhasználónak 100 USD-s jóváírást adott. A játékfejlesztő most meg szeretné tudni, hogy a felhasználók milyen kiegészítőcsomagokra költötték a jóváírást.

A termékvásárláshoz felhasznált összeg meghatározásához a fejlesztő a Keretből felhasznált nevű új egyéni mutatót használja.

Ehhez a fejlesztőnek a következő jelentésre van szüksége:

Kiegészítőcsomag erőssége Termékbevétel Keretből felhasznált
strong    
medium    
weak    

Konfiguráció

A Keretből felhasznált egyéni mutató az Adminisztrálás szakaszban van definiálva a következő értékekkel:

Index 2
Név Keretből felhasznált
Hatókör Termék
Formázás típusa Egész szám
Aktív igaz

Adatgyűjtés

Akárcsak a termékszintű egyéni dimenziókat, a termékszintű egyéni mutatókat is a termékadatokhoz kapcsolt paraméterekként küldi el a rendszer az Analytics számára.

Példa az implementációra:

ga('ec:addProduct', {               // A termékadatok megadása egy productFieldObject objektumban.
  'id': 'P12345',                   // Termékazonosító (karakterlánc).
  'name': 'Powerup',                // Terméknév (karakterlánc).
  'category': 'Extras',             // Termékkategória (karakterlánc).
  'variant': 'red',                 // Termékváltozat (karakterlánc).
  'price': '10.00',                 // Termék ára (pénznem).
  'quantity': 2,                    // Termék mennyisége (szám).
  'dimension4': 'strong',           // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni dimenzió (karakterlánc).
  'metric2': 5                      // Termékszintű hatókörrel rendelkező egyéni mutató (egész szám).
});
ga('ec:setAction', 'purchase', {
  'id': 'T12345',
  'revenue': '20.00'
});

ga('send', 'pageview');     // Tranzakciós adatok küldése az első oldalmegtekintéssel.


Feldolgozás

Egy néhány kiegészítőcsomagot megvásárló játékos adatai a feldolgozás előtt a következők:

userId = 5555
Session 1
H1: type=screen_view screen_name=/level_1/
H2: type=screen_view screen_name=/level_2/
    product_name=powerup cd4_value=weak cm2_value=5
    product_name=powerup cd4_value=strong cm2_value=5
H4: type=screen_view screen_name=/level_2/
    product_name=powerup cd4_value=medium cm2_value=1
    product_name=powerup cd4_value=weak cm2_value=10

Jelentéskészítés

A feldolgozás után a fejlesztő létrehozhat egy olyan jelentést, amelyben a Kiegészítőcsomag erőssége a dimenzió, a Termékbevétel és a Keretből felhasznált pedig a mutatók:

Kiegészítőcsomag erőssége Termékbevétel Keretből felhasznált
weak 20 15
strong 10 5
medium 10 1

Az adatokból kiderül, hogy a játékosok keretüket a gyenge kiegészítőcsomagok vásárlására fordítják. A fejlesztő a legtöbb profitot a közepes erősségű kiegészítőcsomaggal érte el.

Megvalósítási szempontok

Az egyéni dimenziók és mutatók implementálásakor figyeljen a következőkre:

Meglévő dimenziók és mutatók szerkesztése

Ha egy meglévő egyéni dimenzió vagy mutató nevét vagy hatókörét szerkeszti, akkor ez az alábbi módokon befolyásolhatja az adatokat:

  • Név szerkesztése: a már feldolgozott adatokat befolyásolja. A régi adatok nem lesznek elérhetők az új név használatával.
  • Hatókör módosítása: a már feldolgozott adatokat nem érinti. Az új hatókör csak az új adatok feldolgozásakor lesz érvényes.
  • Aktív állapot módosítása: az Aktív mező befolyásolja, hogy az egyéni dimenzió vagy mutató értékeit ténylegesen kiszámítja-e a rendszer. Figyeljen arra, hogy az Aktív beállításhoz hamis értékkel rendelkező egyéni dimenziók és mutatók továbbra is megjelennek a jelentésekben, mivel azonban értékeiket nem dolgozza fel a rendszer, nem társulnak hozzájuk adatok.

Tervezze meg előre a hatókör beállítását

Amikor egy adott egyéni dimenzióhoz hatókört választ, gondolja át, hogy várhatóan milyen gyakran fog változni az értéke. Ha az érték várhatóan gyakran változni fog egy munkamenet során – ilyen gyakran változó értékek például a pálya neve a játékban –, akkor válassza a lekérésszintű hatókört, és állítsa be az értéket minden lekérés előtt. Az olyan egyéni dimenziók esetén, mint például a nem, elég egyszer, a felhasználó szintjén elvégezni a beállítást. Ha a nem értékét minden lekéréssel együtt elküldené, akkor jelentős mennyiségű szükségtelen munkát okozna, ha pedig egy gyorsan változó értékű egyéni dimenziót a felhasználói hatókörben konfigurálna, akkor azzal számos lekérést pontatlanul a dimenzió értékéhez társítana.

Hasznosnak találta?
Hogyan fejleszthetnénk?